D C G D Em D  C| 

 

D                  C                    G               D

    Bíztasson hangod, mert szeretlek én,

Em            D                   C
    hidd el, mindig téged vártalak.
D                  C                 G               D

    Hiányzol nékem, mint földnek a fény,
Em        D                       C
    gyere oly közel, hogy lássalak.
 

Refr1:

                       G                   D                
          Mert ha nem vagy itt velem,

                  G                      D
          én is könnyen vétkezem.

                    G                   D
          Ugye mindig visszavársz,

                    G                     D
          gyere mindig rám találsz.
 

Refr2:

      G                      D            Em      C   
          Olyan vagy, mint a remény,

      G                   D              Em      C   
          olyan mint földnek a fény!

      Am              G                 C                 D
          Ha rólam álmodsz, és így szólsz nekem,

       G                 (D)     (Em)
          olyan lesz az életem!
 

Nem vagyok mindig se hűtlen, se szent,
de hangod megjavít, ha hallhatom!
Hiányzol nékem, mint éjnek a csend,
te légy éjszakám és nappalom.

Mert ha nem vagy itt velem,
én is könnyen vétkezem.
Ugye mindig visszavársz,
gyere mindig rám találsz.

Olyan vagy, mint a remény,
olyan mint földnek a fény!
Ha rólam álmodsz, és így szólsz nekem,
olyan lesz az életem!

 

(Em F# Hm G Em F#) 

 

Hm                               G

    Rohanó életemben, bárhová vitt a sorsom,

D                                        F#
    Nem féltem én a nagyvilágban.
Hm                                            G                                            

    Milyen boldog voltam, hogy Te voltál nekem,
Em                            F#

    Hogy végre rád találtam.

    Szótlan együttlétben, szótlanul álmodozva,
    Átkarolt némán minket a végtelen.
    Elképzelt álmainkat engedd még szabadon szállni,
    Segíts így elviselni az életem!

 

      D                                          A

          Ne mondj le még a vágyaidról!

                       Hm                                        G
          Még ha rossz, még ha fáj és bántja a lelkedet,

      D                                A
          Mert ha hiteddel reméled,

                                 G                                      D
          Feléd hajlik a mennyből, lassan majd eléred.

Rohanó életemben, mikor fárad a lélek,
Érzem, hogy többé már semmi nem zavar,
Te légy a tűz, ami éltet, vigyázz álmainkra,
Ami átölel, és nem zavar.

          Ne mondj le még a vágyaidról!
          Még ha rossz, még ha fáj és bántja a lelkedet,
          Mert ha hiteddel reméled,
          Feléd hajlik a mennyből, lassan majd eléred.

 

          A                                      E

          Ne mondj le még a vágyaidról!

                       F#m                                      D

          Még ha rossz, még ha fáj és bántja a lelkedet,

          A                            E
          Mert ha hiteddel reméled,

                                 D                                      A
          Feléd hajlik a mennyből, lassan majd eléred.

 

           x2

 

 

C#m

Csenddel üzenek néked, mert hidd el, igazán félek,

                 H                              C#m
hogy most kevés a szó, az se kimondva jó.
C#m

Hangok nélkül is érzed: miért őrizlek téged
            H                               C#m

én már magamba rég, olyan tiszta a kép.
 

H                   C#m       

Bűvölő némaság,  

H                  C#m      

túl zajos a világ.

H                                   C#m           
úgy keress, hogy megtalálj,

H                                   A
de úgy siess, hogy megvárj!

 

Em             Hm               A       D

Lásd: jó nekem, hogyha rád nézek,

    F#m                  Hm                 A                     D
és szótlan mondhatom el néked, hogy már nem félek!

Em             H               A              D       
Rég érzem azt, hogy e csend-pillanat,

    F#m         Hm                          A                    D
elvezet majd hozzád, kedves, és örökké így marad.

G#            C#m       H                C#m            
     Úgy keress,        hogy megtalálj,

G#            C#m       H                G#m
     de úgy siess,      hogy megvárj!

Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó.

Hangok nélkül is érzed:
miért őrizlek téged
én már magamba rég,
olyan tiszta a kép.

Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!

 

A Em D E

                 A                                               Em

Ne azt kérdezd tőlem, hogy melyik csillagjegyben,

                         F#m                                     C#m
Hogy melyik áldott évben, hogy hiszek-e a jelben,

             D                       A     E
Nem ez számít, higgy nekem.
                   A                                  Em

Ne kérdezd meg rólam a jós varázsgömbjét,
                 F#m                            C#m
Ne kutasd fel értem az álmaid mélyét,
           D                 A

Egész máshol keressél!       
Refr.: F#m                         C#m

             Szemedben égnek a csillagok,

         F#m                           C#m
             Távolba nézel, de én itt vagyok.

        D                                    Hm
             Most engem ölelj át, ne az éjszakát,

         C#m                                          D                          E
             Vedd észre végre már, hogy szeretlek és találj rám!

3. Tenyeremben nézed az élet vonalát,
Ahelyett, hogy végre megszorítanád,
S arcodat ráhajtanád.

[Gitárszóló] (a versszakok akkordjait játszd+refrén akkordjait)
Refr.

 

Am  Dm  G  E4-E|  |


       Am                         Dm
Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog.
 G                 E4      -       E|
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
 Am                Dm
Nem siratja senki őt,
     G                    E4-E|
nem könnyeznek a sírja előtt.


  Dm                        Am
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt,
 Dm                                       Am
senkije se volt, semmije se volt, csak az élete.
 Dm                 \
Vén szemét lehunyva élete megszakadt,
 G                  E4     -      E
nem indul új útra, pihen a föld alatt.


Am  G  F-D  E


 Am                              G
Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt.
 F         -              D                E
Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, SZERETETET!
Am        -        Dm                G             -            C
Szülei eldobták, nem törődtek vele, nem maradt semmije, csak az élete.
 F         -          E                 F              -              G
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között telt a gyermekkora, ott volt az otthona
Am -  Dm                G       -      C                    F          -         E
 És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt, hogy egyszer majd innen elmehet
        F         -          G
Várják erdők, völgyek, hegyek.
                           Am        -      H                 E
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig minden földet bejár.


E  \


E|-Am|  Bbmb5|-E  (x12320)


   Am
Az idő eljött, ő szabad lett,
Am
útra kelhet a végtelenbe,
G
ezt álmodta, erre ébredt,
G       -     E
évek óta csak ezt remélte.
Am
Amerre járt, megszerették,
Am
és ha néha megkérdezték,
      G
hogy honnan indult, s mi a célja,
G       -      E
ő vidáman csak ezt dalolta:


 C     -   D
Nem félek, amíg élek,
 Am
várnak a messzeségek,
 F   -   G           Am
városok, országút pora!
 C      -    D
Napfényben, zord télben,
 Am
minden nap, minden éjjel
 F     -    G
vándorlok, nem állok meg soha!


Am|  E|  Am|  E|-E


Éhét, szomját elfeledte,
csak a világ érdekelte,
hosszú haját fújja a szél,
ereiben lüktet a vér.
Forró nyár jön hideg télre,
hosszú út áll már mögötte,
de nem néz hátra, megy előre
jókedvűen énekelve:


Nem félek, amíg élek...




Am|  E|  Am|  E|-E


 Am
Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,
 Am
nem kell a vakító pénz!
 C                                            E
Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!


Nem kell a csillogás...


Nem félek, amíg élek...


Am  E  Am  E


F|  F|  Am|  Am|  Am|


Dm               Am
Évek túl hamar szállnak el,
       E              A4-A
csavargó haja hófehér.
       Dm  -  G          C  -  F
Szíve dobban még, szeme tűzben ég,
          E7  - E
de hívja már az örök pihenés.


Dm-Dm=C  Dm


Am  C  G  Dm
Am  C  G  E