A     \    Hm      E   D       E      D       E

Még ma este én a hídon, bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,

 A    \    Hm     E   D       E      D       E

Vízbedobom a kalapom, bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,

          G |                        E   D       E      D       E

Azazhogy: kalap nélkül megyek majd haza, bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,

G |                           E   D       E      D       E

Legyen ez életem utolsó gesztusa, bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom.

Otthon majd kinyitom a gázt...

S ha átszólnak, hogy mit csinálsz...

Hogy értsenek, tagolva majd így szólok át...

Épp tovább rontom az öngyilkos statisztikát...

S mert napközis épp a gyerek...

Csöpp kis ágyán elheverek...

És ott idézem fel majd apát és anyát...

Kik szintén rontották az öngyilkos statisztikát...

S mert - mint tudjuk - büdös a gáz...

A ételszagtól büdös a ház...

Majd elhagyott szerelmem parfümjét szívom...

És arra gondolok, hogy milyen jó volt a hídon...

Mert: még ma este a hídon...

Lesz egy remek mozdulatom...

Azazhogy: vízbedobom a kalapomat...

Mindig imádtam az ilyen gesztusokat...

C-C/H  Am  G  \  Am  \

Am       Dm7            Am           \

Kéne egy dal, miben egy ház szerepel,

Am       Dm7        Am         \

Érzelmes dalban egy szülői ház.

C         Am           Dm6/H        Am

Am mit csináljak, ha e ház nem létezett.

C       Am       Dm6/H   Am

Éneklek másról e ház helyett.

Kéne egy dal már, hogy hív szülőföld,

Hőn vágyott táj, mely az én hazám.

De úgy alakult, hogy nem hívott soha.

Hát éneklek másról, ha nem hí a haza.

Jól tudom, kéne anyámról is egy dal,

Ősz hajú asszony lenne benne anyám.

Ám az én anyám nem drága anyu.

Úgy vélem sajnos nem dalba való.

    A       D           E        A

És dal kéne arról, hogy énekelni jó,

 A      D              E        A

Számos baráttal, nagy asztal körül.

C            Am        Dm6/H   Am

Ám nincs egy este, ami mindenható,

C          Am   Dm6/H       Am

Így hát az ének nem dalba való.

Lám lett egy ember, aki már nem is énekel,

Jól tudja: nincs ház, nem hívja haza.

És itt egy dal, ami nem dúdolható,

Mert nem dalba való, nem dalba való.

C-C/H Am G \ Am \ Am|

     G            C          G  -  C    G

Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló,

     Am          G           Am -  D7   G

Ott végre révbejutnánk, ott lenne élni jó.

     G            C           G -  C      G

Ott senkit sem zavarnánk, s a jótékony sötét-

Am               G            Am - D7    G

ben csak azt figyelnénk, mit súg a bányalég.

 G          C     G    C

Mondd, mit súg a bányalég,

      G        C    D7     G

Hogy bújj hát még-még közelébb.

G      C       G       C

Enyém vagy, és én a tied,

     G         C    D7      G

Míg halk dalt dúdol a bányalég.

 G         C        D7         C

Bambodoro-bambodoro-bambodoro-bom

 G         C        D7      C

Bambodoro-bambodoro-bo-bom-bom.

Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló,

Csak ennénk és örülnénk és azt mondanánk: hahó.

Most biztosan szeretnek, kik élnek odafönt,

És mosolyognak rajtunk, s az életünk öröm.

S ha hozzánk lejönnének, lenne kézfogás,

Hisz végre révbeértünk, révbe - nem vitás.

Itt senkit sem zavarunk, s a jótékony sötét-

ben csak azt figyelnénk, mit súg a bányalég.

Mondd, mit súg a bányalég,

Hogy csókra csók és közelébb.

Enyém vagy, és én a tied,

És halk dalt dúdol a bányalég.

Bambodoro-bambodoro-bambodoro-bom

Bambodoro-bambodoro-bo-bom-bom.

G-G=C G

 G             G -  G/F#

Néhány lepedőt összekötve

D              \

Leeresztettünk a földszintre

Em               \               D-D4 D

És egy Ica nevű nőt így húztunk fel

Felhúztuk Icát a negyedikre

Én, a Feri meg a Bíró Imre

A rendészek így nem láthatták meg

Örvendezett a munkásszállás

Megszűnt a nők utáni rohangálás

Végre szereztünk egy állandó nőt

Em                 Hm

Mondta is nekünk a Bíró Imre

Em                D

Bátor nő, mert a negyedikre

 G               \           D-D4 D|

Gyáva nő nem is merészkedne fel

És igaza lett az Imrének

Mert egy hét múlva a rendészek

Mikor lebuktunk, megdícsérték Icát

Az még csak hagyján, hogy kibírta

Hogy egy emelet birtokolja

És az is hagyján, hogy szekrényben élt

Ám az mégiscsak meghökkentő

Hogyan mászhatott fel egy szegény nő

A munkásszállás legtetejére

(Nahát erre aztán tényleg mondtuk nekik, hogy...)

Néhány lepedőt összekötve

Leeresztettünk a földszintre

És szegény Icát mi így húztuk fel

[Huh!]

Így húztuk Icát a negyedikre

Én, a Feri meg a Bíró Imre

És egy szekrényben rejtegettük őt

Elvitték Icát a rendészek

Kit az emelet így becézett

Te vagy a legelső állandó nő itt

Szomorkodott a munkásszállás

Jöhet a nők utáni rohangálás

Em                 A           D-D4 D|

Elment az egyetlen nő, ki állandó

Em                   Am                    Em \

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk

Em                 D      -     Am        Em \

Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?

 D                C

Itt van a város, vagyunk lakói

 D             C                Em \

Maradunk itt, neve is van: Budapest

Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás

Közértbe megy le tejért János és Tamás

Házakon rések, azon kilépnek

D                 C            \          Em \

Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk

Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?

Itt van a város, vagyunk lakói

Maradunk itt, neve is van: Budapest

Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás

Közértbe megy le tejért János és Tamás

Tócsák tükrében magukat nézve

Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el

Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már

Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már

Am                 \                  Em   \

Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt

Am              \                Em   \

Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt

Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat

Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt

Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres

Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves

A fekete lyuk egy nem létező égitest

Három év múlva nem vagyok hadköteles

Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már

Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk

Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?

Itt van a város, vagyunk lakói

Maradunk itten, maradunk itt, maradunk

Em             A            Em \

Róla szólt az összes tánczene

Em  -   A    Em  -   A   Em \

Ő volt rég a parkett ördöge

Em          A         Em \

Cikázott a lába meg keze

Em  -   A       Em   -    A     Em \

Mással nem ment el lány, csak vele

 D                  \                Em

Sarokból bámulták, csókolták lába nyomát

 D                  \                Em

Veszettül áttáncolt ezeregy vad éjszakát

D                 \              Em

A haja röpködött magasan feje felett

 D                 \               Em \

Telihold lehetett, amikor megszületett

Ő volt rég a parkett ördöge

S találd el azt, hogy mi lett vele

Aki rég az éj császára volt

Főorvos a MÁV-korházban most

Éjszaka császárának vagyok a betege

Reumás vagyok, így lettem az esete

Éjszaka császárának vagyok a betege

Most mondd meg, hitted azt, hogy ez lesz majd ővele

Ő volt bíz a parkett ördöge

Egy tánczene sem szólt nélküle

A lányok szája forrón nyílott szét

Ha meglátták a parkett ördögét

S orvosi köppenyben szembejött éj hercege

Ott a MÁV-kórházban, nézem, hogy mi a fene

Esküszöm, azt hittem róla, hogy régen halott

És a múlt kisértete jön a köppenyben ott

A régi zene még fülembe cseng

Széjjelnyílt a tömeg, ha megjelent

Azért nyílt a tömeg előtte szét

Mert imádtuk a parkett ördögét

S kérdezi: "Na kérem, hogy van az izülete?"

Ott a MÁV-kórházban a parkett volt ördöge

S miközben bámulom az éjnek volt hercegét

Mondom, hogy szaggat még, de most már csak kicsikét

Ő volt rég a parkett ördöge

Ha rámozdult, mint veszett fene

Úgy járt neki lába meg keze

Hogy úgy hívtuk, hogy parkett ördöge

Legendás sztorikba foglalták az ő nevét

Ezeregy mellbimbó dícsérte varázskezét

És most meg azt mondja a MÁV-kórházban nekem

Hogy neki valahogy gyanús az izületem

Vegyes érzelmekkel mentem el

Kérdezek, de senki nem felel

Azt kérdem, vajon meggyógyít-e

Engem majd a parkett ördöge

Azt kérdem, vajon meggyógyít-e

Engem majd a múlt kisértete

Azt kérdem, vajon meggyógyít-e

Bárkit is a múlt kisértete

Am/E  \

Am                     \

Ott én elszúrtam pont '88-ban

G                  Am

Elvettem feleségül Marit

Am             \

Pont '88-ban, március hóban

G                Am

Midőn a politika szakít

S a komcsik pártja megy új irányba

S velük a Mari apja, aki

A régi gárda kemény titánja

És pont az ő lánya volt Mari

Március hóba' ütött az óra

Elvettem épphogy ezt a Marit

S még azap este majd hanyattesve

Hallom az após pártja szakít

 A              D

Mondok apósnak: te aztán jó vagy

 E                    A

Marha nagy politikus, öreg

A                D

Az ember nősül, hozzádmegy vőül

E               \

S bánja rögtön meg

Ha előbb mondod, hogy ti lekoptok

Hiába Marin a nagy didi

Popó hiába, ha komcsi lánya

Frász, aki elveszi

Sírt ott az árva, hogy így-úgy a lánya

De én csak roszseb aki megesz

Majd medvebőrre ketten ledőlve

Megittunk whiskyt három rekeszt

S ottan ledőlve, kissé enyhülve

Rászólok: tudod, hogy mit, öreg

Mit előbb mondtam, azt csak kínomban

Mondtam a Marit illetőleg

A whiskyd is jó, a lányod is jó

S azért, mert a pártod most szakít

S hogy én elszúrtam pont '88-ban

Nem balhézok itt

Mennek az évek, jönnek az évek

Azért a komcsik pártja kemény

Vonuljunk máma illegalitásba

Hátha van remény

Ugrott apósom, nagy régi sólyom

Mindene az illegalitás

Revolvert rántott és így kiáltott

De jó kis elvtársam vagy, Balázs

Bár én elszúrtam ott '88-ban

Egy komcsi házba mentem vejül

Azért az hőstett, hogy az időknek

Néha az ember szembeszegül

Az após pisztolyával megyünk illegalitásba

Megtanít, mi a vörös segély

Éj-nap összebújva, röplapokat nyomva

||: Az ember a jég hátán is megél :||

         E        \

Éltek-e még régi lányok

               A                  \

Vagy alusztok már, vagy alusztok már

         E             A

Vizes homokban, sárból ágyon

         E             H             E   E|

Fehér babáim, fehér babáim, fehér babáim

Mi történt, mi történt lányok

Hová tettétek, sok régi lányok

Vizes homokban, vagy hol bujtatjátok

Hová tettük el, veszítettük el, és hova raktuk el

Ha kérdezném, ezt mondanátok

Elszakadt inged, régi kabátod

Nálunk találod, elvittünk magunkkal

Homokból, ágyból, vízbe és sárba, ti fehér babák

Féltek-e még, régi lányok

Vagy alusztok már, vagy alusztok már

Vizes homokban, sárból ágyon

Sok fehér babáim, fehér babáim, fehér babáim

E  \  A  \  E  A  A  H  E  \

Valami történt, valami, lányok

Rajtatok látom, rajtam látjátok

Elveszett végképp, vagy ti bujtatjátok

Ti, fehér babáim, fehér babáim, fehér babák

||:  E  \  :||